Reggel Kyra ébresztett fel. Szinte lelökött az ágyról, majd az erkélyajtóhoz sétált és kinyitotta, ezek után pedig távozott.
Miután kikászálódtam a meleg takaró alól, felöltöztem.
Egy térdig érő, lenge, virágmintás ruhát vettem fel, ami mellé egy bézs színű magassarkút és egy kék blézert társítottam. Egy hasonló kék színű táskát telepakoltam a cuccaimmal és magamra aggattam néhány bézs színű kiegészítőt.
A kedvenc tavaszi napszemüvegemet a fejemre tettem, de a fürdőszobában mégis kivettem, mert a hajamat loknikba göndörítettem, s amíg a hajsütő melegedett, a cipőmet, a táskámat és a napszemüveget kivittem a nappaliba.
- Jó reggelt! - kiáltottam el magamat.
- Neked is! - szólalt meg a konyha felől Connie, de más nem volt a helységben, ezért visszamentem a fürdőbe, megcsináltam a hajamat, aztán a sminkemet. A szememet kihúztam cicásra, egy kis púderrel ellensúlyoztam az arcom hibáit, majd a szempilláimat is átpödörtem fekete szempillaspirállal. Az számra barackvirág színű, de nagyon halvány, csillogó szájfényt tettem és illegettem magamat a tükörben.
Az étkezőasztalon csak egy árva tál figyelt, mellette kanál, tej és a kedvenc csokis müzlim. A lányok hagytak egy üzenetet a reggelim mellett.
Hello csajszi! :)
Elmentünk abba a hangszerboltba, ahol tegnap voltunk, hogy elhozassuk a hangszereinket, Annie pedig az edzőterembe ment, ha keresnéd! ^^
Puszi és ölelés: Connie & Kyra ;)
Helyet foglaltam az asztalnál, öntöttem magamnak müzlit, amit elfedtem tejjel. Bekanalaztam a reggelit, a mosogatóba tettem a tálat, majd a vállamra tettem a táskámat, felvettem a cipőmet és a kezembe vettem a napszemüveget.
Az idő még szebb volt, mint tegnap, a nap sütött ezerrel, szombat lévén az emberek futkostak az utcán, a szél pedig néha felkorbácsolta a levegőt, ami belekapott a ruhámba és így fújta.
Elhaladtam egy cukrászda előtt és mivel nem volt veszteni valóm, beültem egy fél órára. Rendeltem magamnak egy jeges kávét és egy szelet epres-tejszínes tortát, valamint elvitelre vettem négy külön dobozba három-három különböző cukormázzal borított muffint.
Elfogyasztottam a tortámat, de annyira ízlett, hogy az alakomra magasról téve rendeltem még egy szeletet. Miután az is eltűnt a tányéromról, elszürcsöltem a nagyon finom kávémat, majd hagytam az asztalon pár fontot és elindultam az utcán. Csak úgy keringtem, nem foglalkoztam semmivel, a cipőm is kényelmes volt és tetszett, hogy csinosnak érzem magamat benne. Mindig az utca napos oldalán mentem, megnéztem a kirakatokat, ettem egy karamellás fagyit, majd bementem egy kis boltba. Vettem egy nagy adag instant lasagne-t, ketchupot és még sok dolgot, ami nem volt a hűtőnkben. Szerencsére a boltos néni elárulta, hogy megspórolhatok jó néhány utcányi járást, ha levágom az utamat.
Tényleg sokkal hamarabb hazaértem azon a kis sétálóutcán, amit a néni ajánlott és talán még azt is megfogadom a szemben lévő virágárustól, hogy abba a boltba járjak vásárolni. Belépve a lakásba kiléptem a cipőmből, a derekammal becsuktam az ajtót és a konyhába leraktam a sok szatyrot, amik a kezemet húzták. Kibújtam a blézeremből, amit a napszemüvegemmel és a táskámmal együtt a bárszékre raktam. Pillanatok alatt bepakoltam a hűtőbe a szerzeményeimet, majd a lasagne-t egy tepsibe tettem és a sütőbe raktam, hogy 1 óra alatt finom ropogósra süljön.
A lakás már kezdett poros lenni, így miután kinyitottam a két nagy erkélyajtót, ami egy tágas, nagy teraszra nyílt, hozzáláttam kicsit kitakarítani. Egészen kényelmesen éreztem magamat a ruhámban, mezítláb, miközben leporoltam a polcokat, aztán elővettem a porszívót és kitakarítottam a lakást. Az erkélyajtókat nyitva hagytam, közben pedig a déli nap már besütött az ablakokon. Figyeltem a szemben lévő ház erkélyén teregető anyukát, majd csak ültem a kanapén és élveztem, hogy rend van és meleg, friss levegő áramlik be az ajtókon. Közben elkészült a lasagne, a sütőt kikapcsoltam, de a tepsit nem vettem ki. A kis muffinokat rejtő 4 dobozt beraktam a hűtőbe és egy pohár narancslével a kezemben ültem vissza a kanapéra, ölemben a laptopommal.
Mostanában nem sokat mentem fel a közösségi oldalakra, biztos voltam benne, hogy Mark képes volt megfenyegetni a még bárban dolgozó lányokat, hogy próbálják meg kideríteni, hogy hol vagyunk. A szomszéd lakásban - ott, ahol Niall-el is össze találkoztam -, most bútorokat tologattak, ezért bekapcsoltam egy kis zenét és megnéztem ezt a bizonyos bandát. One Direction.
Azt vártam, hogy majd milliónyi különböző találatot fog kidobni a Google, de meglepetésemre az összes az 1D fiúbandával volt kapcsolatos. Végigolvastam a róluk írt cikkeket, majd benéztem a weboldalukra, de becsapódott a bejárati ajtó, én pedig ijedten csuktam le a laptop tetejét és a dohányzóasztalra tettem.
- Szia! - lépett be mosolyogva Connie.
- Szia! - álltam fel. - Lasagne-t?
- Hé, hogy kérdezhetsz ilyet? Hát persze! - kacsintott.
Kivittem a nappaliba két nagy tányérnyi lasagne-t, majd leültünk egymás mellé és megettük szépen-lassan.
- Mit vettetek a hangszerboltban? - fordultam Connie felé.
- Hát tudjuk, hogy mindannyian tudunk zongorázni, ezért abba az üres sarokba - mutatott a szoba egyik legvilágosabb sarkába -, vettünk egy fehér hangversenyzongorát. Holnap után kell elmennünk érte.
- Értem! - bólintottam.
- Ja, és gazdagodunk még négy gitárral! - nevetett fel. - Hozok inni! - vette el a kezemből a tányéromat és kiment a szobából.
- Mit gondolsz, Connie, nem jönne jól egy autó nekünk? - kiáltottam utána. A barátnőm beledobta a tányérokat a mosogatóba - a hangokból ítélve -, és ijedten nézett ki.
- Nekem nem kell! Én Annie-nek sem! - rázta meg a fejét. - Lehet, hogy van jogsim, de nem vagyok egy leányálom vezetés közben. Sem én, sem az út! - közölte halál komoly fejjel, én pedig elnevettem magamat az arckifejezésén.
- Akkor én holnap ellátogatok egy szalonba, azt hiszem! - fordultam vissza és az ölembe ejtett kezemet kezdtem el fixírozni. Már nagyon régóta szerettem volna egy autót, hiszen akkor mi értelme a jogosítványomnak?
Átgondoltam már párszor, ott van a szüleim öröksége, a nagyszüleim öröksége és ráadásul Mark is sokszor adott nekem egy este annyi pénzt, hogy vehettem volna belőle egy autót, nincs mit ezen szépíteni.
- Nos, Ms White! Elmegy venni egy autót? - huppant le mellém Connie és a kezembe nyomott egy nagy adag banán shake-t.
- Azt hiszem, igen!
* * *
A napokban folyamatosan csak autón kattogott az agyam, aztán amikor tegnap este hazafelé tartva a boltból megláttam egy új Range Rover-t, ma délelőtt meg sem álltam egy márkakereskedésig.
Nagyon jól éreztem magamat, kicsit üzletasszonyos érzésem volt, amikor a 10 centis magassarkúmban, a fekete bőr cicanadrágomban, bordó, lenge, denevérujjas felsőmben és fekete bőrdzsekimben beléptem az autóüzletbe.
Egy idősödő ember lépett oda hozzám és kedvesen segített mindenben, amit kérdeztem, majd egy csodához vezetett. Az első látásra fekete Range Rover igazából nagyon sötét bordó, s csak a napfényben látszik a csillogó festék. Belülről is ámultba ejtő volt, megengedték, hogy beüljek. Minden krémszínű volt és valódi bőr, ámulva simítottam végig a kormányon és a műszerfalon, majd kiszálltam és az oldalamhoz szorítva a táskámat az eladóra néztem.
- Hazajön! - kacsintottam, mire a férfi mosolyogva kísért a pulthoz és egy óráig magyarázott arról, hogy mindenem megvan - gondolok itt a kötelező biztosításokra, a jogosítványra és hasonlókra -, majd a kezembe nyomott egy kezelési útmutatót és aláíratott velem egy tonnányi papírt.
A kulcsot a kezeim közt forgatva léptem ki a kereskedés elé és boldogan mosolyodtam el, amikor megláttam az újdonsült autómat, motorháztetőjén egy óriási, piros masnival. Nevetve vettem ki a selyem anyag közül egy emléklapot, vagy mit, meg egy nagy doboz bonbont. Két srác levették a díszt az autóról, majd kinyitották a vezető ülés felőli ajtót. Beültem és leraktam az ülésre a táskámat, meg a csokit, aztán elfordítottam a kulcsot a helyén és kellemesen hallgattam, hogy az autó motorja felbőg.
A fejemre helyeztem a fekete Ray Ben napszemüvegemet, kitolattam a szűk parkolóhelyről, majd a rádiót bekapcsolva indultam el haza.
A lakópark előtt amikor leparkoltam, három legjobb barátnőmet láttam kirohanni elém. Ugyan nehezteltek kicsit, amiért ide-oda elmentem az autóval, mielőtt hazajöttem volna, de végül a kezembe nyomtak egy fekete dobozt.
- Ez a tiéd! - ölelt meg Kyra szorosan, majd a többiek is.
Egy kulcs volt benne, amiről azonnal tudtam, mi. A lakóparkban lévő lakáshoz lehetett venni egy garázst, s ennek a kulcsai voltak most a kezemben.
- Köszönöm szépen! - adtam nekik két-két puszit, aztán beültettem őket. Kisebb viaskodás után Kyra ült mellém, a másik két lány pedig hátra. Elmentem velük egy moziba, ahol megnéztünk egy vígjátékot, aztán hazafelé egész végig csak nevettünk mindenen. Izgatottan fogtam a kezem közé a távirányító gombját, amivel egy gombnyomásra kinyílt a garázs fehér ajtaja és szépen lassan beparkoltam. Kivettem a táskámat, a bonbont és a papírokat a csomagtartóból, aztán leengedtem a garázsajtót és felmentem a többiek után a lakásba. Nem is mondták, hogy sütöttek tortát, legnagyobb meglepetésemre pedig nem is nagy apropóból, szerintük meg kell ünnepelnünk az új autómat.
.jpg)
