~ First

Az utolsó napod itt! Gondolj erre! Utána már nem kell ide többé betenned a lábadat!

Mindvégig ez járt a fejemben. Megigazítottam a kihívó, vörös csipkemelltartómat és a kezembe vettem egy tálcát, amin martinis poharak sorakoztak. Megindultam a vendégek felé és kéjes mosollyal az arcomon helyeztem eléjük a poharakat. 

A helyiség dohányfüsttől, parfüm illattól és olcsó mentolos légfrissítőtől bűzlött. Mindig is utáltam ide bejönni. A padlón fekete márvány volt, a falakat sötét vörösre festették le és csak a plafont világították meg halvány, fehér fényekkel, a terem plafonjának közepén egy nagy, fehér, fekete és piros színű, forgó lámpa lógott, ami villódzó fényeivel a józan fejeket azonnal megfájdította. A falak mellett vörös és fekete, kétszemélyes bőrkanapék sorakoztak, amiket rendszerint valamelyik kolléganőm és egy illuminált állapotú férfi foglalt. A helyiségben ezen kívül még négyszemélyes asztalok és négy emelvény volt. Az emelvények közepén egy fém rúd volt a plafonhoz erősítve és fényekkel világították meg.

Inkább elfordultam a rudakon vonagló fiatal lányoktól és visszaindultam a bár felé. Fenekemet erősen riszáltam és nem szégyelltem elfogadni néhány bankót. Aki kérte, azzal táncoltam - vagy inkább vonaglottam -, és amint lehetett, elszabadultam az illető elől. A bárpult mögé lépkedtem és lerúgtam a szoros, fekete magassarkút, hogy kiszolgálhassak néhány várokozó embert.

Egyik legjobb barátnőm, Kyra eltörölgette a tiszta poharakat, aztán mosolyogva felém fordult.

- Ellye! 

-  Igen? - néztem rá.

- Vége van! - mosolyodott el szélesen és az órára mutatott. A falra felszerelt tárgy pont éjfélt mutatott. Még a dübörgő diszkózenében is hallani lehetett, ahogyan a szívem meglódult és kitörni készült a mellkasomból a boldogság és az izgalom miatt.

- Úristen! - kiáltottam fel.

- Kezdhetjük? - komolyodott el Kyra. Csak bólintottam, felvettem a cipőmet és Connie keresésére indultam. A sötétbarna hajat, benne a szőke tincsekkel hamar kiszúrtam és amikor a haj tulajdonosa megfordult, csak egy aprót biccentettem és elindultam Annie felé. Sok felajzott férfi bánatára lerángattam a szőkeséget a rúdról és magam mögött húzva indultam el a bár felé, ahol Kyra eltűnt az öltözők felé vezető folyosón és Connie is csak arra várt, hogy én és Annie észrevétlenül besurranjunk, majd jött Ő is utánunk.

A dohos, lekopott, sárga falak mentén szaladtunk, a cipőinkkel a kezünkben, s nesztelenül zárkóztunk be az öltözőnkbe. Zihálva vettem ki a szekrényemből a világoskék, feszülős farmernadrágot, a fehér, lenge, kivágott pólómat és a piros topánkámat, majd beléptem a paraván mögé és a magammal hozott tiszta fehérneműket vettem fel az undorítóan csipkés vörös helyett. Annie lépett mellém, s míg Ő átvette a saját fehérneműjét, én elfordulva bújtam bele a pólómba és a nadrágomba. Beleléptem a kényelmes cipőbe és kis fürdőszobába mentem. 

Connie éppen lemosta a kihívó sminkjét, Kyra pedig a zuhany alatt mosta le a parfümjét.

- Siess, mert még elkésünk és megint itt ragadunk! - rontott be Annie és Connie mellett kezdte leszedni az arcáról a festéket.

Kifésültem a hajamat, így sikeresen eltüntetve a nagy, szoros loknikat és a helyükre hullámos frizurát varázsoltam. Lemostam a tömérdek sminket és helyette csak egy kis szempillaspirált és szájfényt tettem magamra. Időközben Kyra is felöltözött, szolidabbra vette a formáját és végül már csak Annie-re vártunk, hogy összefogja a haját.

- Mehetünk! - állt meg előttünk. Csak bólintottunk, felkaptuk a táskáinkat és elindultunk az ajtó felé.

- A taxit a Madison Square-ra rendeltem, fél óra múlva megérkezik! - tolt ki minket Annie az ajtón. A falhoz simulva igyekeztünk a hátsó kijárat felé, táskáinkat a hónunk alá szorítottuk. Csöndben elosontunk a szundikáló biztonsági őr előtt, majd kilöktük a nagy, vas ajtókat. 

Megszólalt a sziréna, mi pedig futásnak eredtünk. Végigszaladtunk a parkolón, majd kijutva az éppen becsukódó vaskapukon, a lepukkant téglafalak mentén indultunk el. Az első utcasarkon befordultunk és az árnyékban megbújtunk.

- Úristen! - suttogott Connie.

- Sikerült! - kelt életre Kyra hangja is. Összeölelkeztünk, de az idilli pillanatot sietős léptek zaja vágta félbe. Connie kilesett a sarkon és halálra vált arccal fordult vissza.

- A francba! - suttogtam.

- Ők azok! Biztosan! - rázta a fejét a barátnőm. - Menjünk!

Először Kyra szaladt át a szemben lévő oldalra, aztán kilesett a fal mögül és amilyen gyorsan csak tudott, átsprintelt a szemben lévő oldalra. Connie még mindig az embereket figyelte, akik egyre közelebb kerültek, majd jelzett Annie-nek, hogy induljon. Annie is átment a szembe oldalra, majd átfutott az úttesten és eltűnt egy kis utca sarkán.

Connie rám nézett, majd követve Annie útját Ő is eltűnt.

Szívem őrült sebességgel kezdett el dörömbölni a mellkasomban, amikor kilestem a sarkon és ijedten konstatáltam, hogy a három alak egyre közelebb ér. Átmentem a másik oldalra és minden erőmet összeszedve szaladtam át az úton.

- Hé, Te ott! - kiáltott fel valaki. Tudtam, tudtam, hogy valamelyik biztonsági őr. A léptek futásba váltottak, ahogyan én is gyorsítottam a tempómon. Befordultam az utcába, ahol a másik három lányt láttam szaladni. Még gyorsabban futottam, majd az utca végén bebújtam egy fa mögé. A három férfi elszaladt mellettem, nem vettek észre a kihalt utcán.

Kyra, Annie és Connie az oldalukat fogva jöttek oda hozzám és elmosolyodtak.

- Most menjünk! - intett Connie, így szépen lassan elsétáltunk a Madison Square felé. Amikor végre kiértünk az elhagyatott utcákról a forgalmas térre, lerogytunk egy padra és csak néztük az épületek oldalán váltakozó reklámokat.

- Ellye! - fordult felém kisvártatva Kyra. - Jól vagy?

- Igen! - bólintottam. - Csak nagyon megijedtem! Tudtam, hogy utolsóként észre fognak venni. - legyintettem. Annie és Connie is bólintott, aztán újra a reklámtáblákra emelték a tekintetüket. Connie Kyra vállára, Annie az enyémre hajtotta a fejét és így pihegett.

- El ne aludjatok! - kiáltott fel Kyra mellőlem, amire nem csak a lányok és én figyeltem fel, hanem több bámészkodó is. - Bocsánat! - intett az emberek felé barátnőm, aztán hirtelen felugrott. Szegény Connie egyenesen az ölembe dőlt, de amikor meglátta a taxit, amibe Kyra beül, felugrott és Ő is befészkelte magát. Én és Annie nem siettünk, beültünk, aztán csöndben viseltük az utat.

A repülőtéren még hajnali fél egykor is sokan voltak, így elvegyülhettünk a tömegben. Amikor a gépünkre szólítottak, nehézkesen feltápászkodtunk és becsekkoltunk a jegyeinkkel. A nagy tekintéllyel bíró I. osztályra szóló jegyünkkel foglaltunk helyet, majd halkan sutyorogva vártuk, hogy a gép felszálljon.

Amikor már a levegőben voltunk, mint elaludtunk. Többször is felébredtem, rémálmaim voltak arról, hogy megtalálnak a főnökünk emberei és megölnek. Paranoiásan néztem mindig az alvó emberek arcát, nem figyel-e senki. Majd amikor megnyugodtam, végre sikerült elbóbiskolnom.

* * *

Egy légiutas kísérő ébresztett fel, hogy kössem be az övemet. Kómásan követtem az utasításokat, aztán hátradöntve a fejemet néztem a repülő plafonját. A gép sikeresen landolt, én pedig másik három barátnőmmel együtt az elsők közt szálltunk ki. Átvágtunk a kordonokkal elkerített területen, majd beléptünk a váróterembe. Csak átmentünk az egész hodályon, mert ránk úgysem várt senki.

Izgatottan léptem ki az utcára. Lógott az eső lába és a füllesztő New York-i levegő után a tüdőm örömódákat zengett a friss, hideg levegőnek. Mélyeket szippantottam a londoni levegőből, aztán beültem egy szabad taxiba, ahova a többiek is követtek.

Egy szem táskánkat az ölünkbe húztuk és néztük a mellettünk elsuhanó várost. Az autó egy Temze-parti lakópark előtt állt meg. Kifizettük a sofőrt és felnéztünk a tízemeletes, modern, homokszínű épületre. Ugyan nem sokat láttunk belőle, de elállt a szavunk. Gyorsan besiettünk a szemerkélő esőről és a 10. emeletre lifteztünk. 

Megálltunk a 324-es számú, világos barna színű ajtó előtt. Connie kinyitotta az ajtót és előre engedett. A lakás varázslatos volt. A nagy belmagasság, a fehér falak, a sötétbarna fapadló és a nagy üvegfalak miatt az egész nagyon modern, de otthonos volt. A nappali és az étkező egybe volt építve, nagy volt, de mégis otthonos. A konyha egy bárpulttal és négy kényelmes bárszékkel volt elválasztva a helyiségtől, mellette pedig a fürdőszoba húzódott.

A nappalit egyértelműen a fehér bőr sarokkanapé uralta, ami modern, fém lábakon állt és egy nagy, krémszínű bunda terült el rajta átlósan. A kanapé előtt egy nagy, hosszú szálú, puha, fehér szőnyeg terült el, rajta egy - a padlóval megegyező színű -, keretű üveg dohányzóasztallal. Mögötte állt egy sötétbarna komód, aminek az az ajtajai fehér tejüveggel voltak kitöltve. Két oldalán egy-egy nagyobb, szintén üvegezett szekrény állt, az egész pedig egy fekete, nagy, síkképernyős tvt fogott közre, ami a falra volt felszerelve. Volt meg két sötét csokoládébarna bőrfotel a kanapétól balra, amiket - ahogyan a kanapét is -, világos barna díszpárnák díszítettek.

Az étkező középpontjában egy nagy, tejüveggel borított asztal állt, körülötte 8 fehér bőrből készült, karfás székkel és modern étkészlettel. A szobát egy nagy csokor fehér liliom illatozta be, aminek az illata a konyhában már nem volt jelen.

A konyhaszekrények a nappaliban lévő padlóhoz hasonlóan sötétbarna fából készültek világos krémszínű gránitlapokkal a tetején. A konyhában modern, rozsdamentes acél háztartási gépek álltak, nem is beszélve a nagy, kétszárnyú, amerikai hűtőről. A konyhát egy bárpult választotta el a nappalitól, ami mögött fehér bőr bárszékek álltak.

A fürdőszoba egy az egyben a sötét csokoládébarna és a világos krémszín uralma alá volt rendelve, középpontjában egy kád állt, attól nem messze egy emelvényen egy beépített jakuzzi várt ránk, valamint egy hosszú szekrénysor, amiből két, világos csak emelkedett ki, a nagy tükör pedig az egész falat elfoglalta, amin a szekrény és a mosdó volt. Volt még egy zuhanyzó és egy wc is a szobában, de most inkább a hálószobáink volt az érdekesek.

- Én Ellye-vel lakom! - emelte fel a kezét Kyra, majd benyitott a hallból nyíló folyosó hátsó részén lévő ajtón. Egy nagy szoba tárult elénk, aminek két falán is nagy ablakok helyezkedtek el. A középpontban egy franciaágy állt, ami az ablakkal volt szembe, az ajtó jobb oldalán, a másik ablakos falhoz közelebb egy sötétbarna - a padlóhoz illő -, komód állt, aminek a fiókjait szintén tejüvegből készítették. A másik oldalon, az ágy mellett egy nagy szekrénysor húzódott. Az ágy két oldalán a falra szerelt, sötétbarna éjjeliszekrényeink voltak, rajtuk fém lábakon álló, krémszínű lámpákkal. Az ágy fölötti fal csokoládébarna volt, amiből az ágy krémszínű támlája emelkedett ki. Az ágytakaró és a díszpárnák szintén sötétbarnák voltak, ahogy a két, nagy, szatén paplan és a hozzá illő, két-két párna is. Az ajtó fala krémszínű volt, rajta sok, apró fekete-fehér tájképpel. A szoba sarkában egy nagy, fekete, síkképernyős plazma tv állt, mellette egy virággal.

Kyra levetette magát az ágyra és ott hempergett, amíg én kijelöltem a ruhánk helyét. Kyra ruhái kerülnek majd a nagy ruhásszekrény fal felőli részbe és a komód ajtó felőli oldalán elhelyezkedő, hosszúkás, hat fiókba, a sajátjaim pedig a többibe.

Hogy teljesen tiszta lappal kezdjünk, a ruháinkat az interneten rendeltük meg, ahogy a fehérneműket is, de azok már a fiókos szekrényeinkben vártak ránk, a ruhák pedig holnap érkeznek. Én is bevetettem magamat Kyra mellé, majd a kivágódó ajtó felé kaptuk a fejünket.

- Hűha! - tátotta el a száját Connie.

- Na ne már! - szisszent fel Annie. - Ti nektek több ablakotok van!

- Nekünk szürke-fehér szobánk van! - sétált fel-le Connie a nagy, krémszínű, hosszú szálú szőnyegen, ami félig az ágy alatt volt és eltakarta a padló nagy részét.

Annie befejezte a duzzogást és levágta magát az ággyal szemben lévő fehér bőr fotelba, ami félig az ágyra, félig a másik ablakra nézett. Egy ideig még nézte az ülőhelye mögött lévő, fém lábon álló, krémszínű burával ellátott állólámpát, majd felkapta a fejét a telefon csörgésére.

Connie félve vette elő a zsebéből a zenélő tárgyat, majd rémülten dobta azt a földre. Mark, a főnökünk még többször próbált elérni minket, majd a tizedik próbálkozásra abbamaradt a zene és a szobára nehézkes csend telepedett. Megtalált.