~ Second

Kyra meredten nézte az ablakot, talán sokkot kapott, nem tudtam, de cselekednem kellett. Felálltam és lehajoltam a telefonért.

- Fel ne vedd! - kiáltott rám Annie és ingerülten felugrott, majd a telefont a szoba másik sarkába rúgta.

- Mi? - nyögtem fel.

- Ha felveszed, le tudja olvasni a telefon koordinátáit és megtalál. Reméljük nem sejti, hogy Londonban vagyunk! - sóhajtott fel Connie és miután vetett egy utolsó pillantást a telefonjára a sarokban, kisétált.

- A francba! - túrtam a hajamba és eldőltem az ágyon.

- Szerinted rájött? - ült fel sápadtan Kyra.

- Nem tudom. Még rejtve vagyunk. Remélem!

* * *

- Lányok! - rontott be az ajtón Annie, amikor már mindannyian a nappaliban ültünk.

- Igen? - néztem rá. Komótosan leült az egyik fotelba és elmosolyodott. - Megvan, hogy hogyan lehetünk biztonságban!

- Valóban? - csillant fel Connie szeme és az arcáról eltűnt az idegesség.

- Ahhoz, hogy Mark ne tudjon minket elrabolni, vagy megölni, a középpontban kell lennünk. Tehát... - nevetett fel az arckifejezésünkön Ann.

- Tehát? - sürgette őt Kyra.

- Befejezhetem? - húzta fel a szemöldökét Annie.

- Igen! - szóltunk közbe egyszerre Connie-val.

- Szóval... Anyámnak volt egy régi ismerőse, aki az X-faktornál dolgozik és ez az ember ajánlotta, hogy

menjünk el a műsorba! - kacsintott Ann.

- Istenem! - sóhajtott fel lemondóan Kyra. - Néha elgondolkozom, hogy téged miért áldott meg az Isten ilyen kevés ésszel.

- Most miért? - horkantott fel az említett.

- Ha elmegyünk a műsorba még akkor is lebukunk, ha nem szándékozunk! - forgatta a szemeit Kyra.

- Mark-nak nincs tv-je. - szólalt meg Connie.

- Ezt Te honnan... - néztem rá, aztán leesett minden. Tudtam, hogy Mark-nak minek kellett Connie.

- Jártam nála, lányok! - futtatta végig barátnőm a nagy, barna szemeit. - Nincs tv-je, nem is szokta nézni.

Markról tudni kell, hogy ritka mocskos ember. Connie-nak nagyon kellett a pénz, ezért sokszor használta ki a barátnőmet is az "igényei kielégítésére".

- Nyugodj meg, már vége van! - szorítottam őt magamhoz. Connie könnyei végigszántották sima arcát és az állán lecsöppentek a ruhámra. Könnyáztatta arcát a nyakamba fúrta és próbálta a légzését rendezni. Annie és Kyra is körénk gyűlt és egy-egy nagy ölelésben részesített. - Most elmegyünk az X-faktorba és valóra váltjuk az álmainkat.

Elszántan Kyra, majd Annie szemébe néztem, akik bólintottak, aztán a már mosolygó Connie-ra néztek.

- Hé, kislány! Mi erősek vagyunk! - ölelte meg még őt Kyra, aztán feltápászkodott a kanapé mellől és a konyhába ment. - Spagettit eszünk!

Ann bement a szobájukba és kicsit rendet tett, amíg én Connie-t elkísértem a fürdőbe és amíg ő lemosta a sminkjét, én a kád szélén gubbasztottam. 

- Készen vagyok! - törölte meg az arcát Connie. Felálltam és kimentünk a nappaliba és leültünk az étkezőasztalhoz. Magunk elé vettünk egy-egy adag gőzölgő spagettit és gyorsan meg is ettük.

- Nézzünk filmet? - helyeztem be az utolsó tányért is a mosogatógépbe, majd a lányok felé fordultam. Kyra gyermeteg mosollyal az arcán bólogatott, aztán a nappaliba száguldott.

Végül egy-egy adag pattogatott kukoricával a kezünkben ültünk le a tv elé, hogy a Barátság extrákkal c. filmet megnézzük. Ez a film nálunk az a fajta, amit sosem ununk meg és örökké tetszeni fog. 

Amikor eltűnt a képernyőn a stáblista is, felálltunk és kivittük az üres táljainkat a konyhába. A szobáink előtt megálltunk és egyszerre fordultunk egymás felé.

- Örökké! - nézett végig rajtunk Connie, aztán egy nagy csapatölelésben részesítettük egymást. Még váltottunk pár szót, aztán a szobáinkba mentünk. 

Amíg Kyra felvette a pizsamáját - egy fehér, bő toppot és egy piros francia bugyit -, én összeszedtem a sarokban éktelenkedő telefon maradványait, amiket a kukába dobtam. Kyra levetette magát az ágyra és a kezébe vette a saját telefonját, hogy leellenőrizze a Facebook eseményeit, bár már említettük neki, hogy erről is le kell szoknia, ha új életet akar.

Magamra kaptam a saját pizsamámat - egy fekete, spagetti pántos topp és egy fehér francia bugyi -, majd felhajtottam a takarót és befeküdtem a puha, szatén anyag alá. Kyra is követte a példámat, lerakta az éjjeli szekrényre a telefonját és lekapcsolta a lámpáját. Takaróját egészen az álláig felhúzta, majd elmosolyodott.

- Mit gondolsz az X-faktorról? - szegezte nekem a kérdést, amire egyszerű volt a válaszom.

- Megpróbálhatjuk. Ha Annie-nek igaza van és így Mark és az emberei nem nagyon akarnak majd minket, akkor megnyugodtam. Ez egy esély, szerintem Ti tudtok is énekelni, hallottalak titeket már. - kacsintottam.

- Én pedig tudom, Drága, hogy Te valamikor egy bárban voltál énekesnő! - kuncogott fel jóízűen Kyra.

- Ööö... Aha, már régen! - rántottam meg a vállamat szégyenlősen. Kyra arcára sejtelmes mosoly kúszott fel, de már nem szólalt meg többet, ezért leoltottam a lámpámat és felé fordulva próbáltam meg elaludni.

- Szerinted megtalál? - éreztem meg Kyra hideg kezeit az enyémen, miközben halkan megszólalt.

- Fogalmam sincs. - sóhajtottam. - Mi híresek leszünk, én remélem, és akkor Ő majd úgyis túl rázósnak találja majd azt, hogy 4 fiatal lányt visszakényszerítsen egy olyan helyre, főleg, hogy nem a legnagyobb erőbedobással végeztük a munkánkat. - szorítottam meg Kyra kezét. Barátnőm viszont nem vette el a kezét, s egyenletes szuszogása arra engedett következtetni, hogy már elaludt. Nem haragudtam rá, amiért nem hallgatta meg a monológomat, örültem, hogy megnyugodott és el tudott aludni.

Kezét szorítva aludtam el én is perceken belül.

* * *

Reggel körülbelül fél 8-kor ébredtem fel. Kyra még nagyban aludt, ezért halkan másztam ki a takaróm alól és miután megigazítottam azt, magamra vettem a tört fehér, könyékig felhajtott ujjú, combközépig érő ingemet, ami a köntösömként is szolgált. Mezítláb léptem ki a szobából, majd a szomszédos helyiségbe kopogtam be, s halkan benyitottam. Connie a hasán aludt, Annie pedig az ablak felé fordulva pihegett. Mosolyogva léptem vissza a folyosóra, s halkan elindultam a konyha felé. Összedobtam magamnak egy kis joghurtos müzlit, levetettem magamat a kanapéra és a tvt az Mtv-re kapcsoltam.

Éppen a reggeli sztárhírek kezdődtek.

- Szakított Marc Anthony! - mosolygott a kamerába a szőke lány. - A híresség néhány napja döntött úgy, megválik kedvesétől. - ez a megválik szócska rendesen megháborgatta a kedélyeimet. Hogy mondhatnak ilyet? - A döntés elvileg közös megállapodás alapján történt, de a másik fél nem éppen erről az eshetőségről ad tanúbizonyságot. Következő témánk az X-faktor! Napjaink legnagyobb tehetségkutatója is elindul a jövőhét végén. Aki még nem vette a fáradságot arra, hogy jelentkezzen, még mindig nem késett el! Simon Cowell, a műsor atyja azt nyilatkozta néhány napja, hogy éppen a műsor előtti héten érkezik a legtöbb jelentkezés mind az interneten, mind a helyszínen. Cowell azt is kifejtette, hogy idén kiemelkedően kevés banda jelentkezett, aminek nem nagyon örülnek, ezért ha valaki kedvet kap, jelentkezhet a műsor alábbi elérhetőségein. - a képre bejátszották az X-faktor hivatalos oldalát, majd a műsorvezető még szélesebb mosolyra húzta az arcát. - És a legfrissebbek! A híres One Direction fiúbanda szőke, ír tagja napjainkban Barbara Palvin Victoria's secret modellel randizik! A híresség vajon megtalálta a nagy Őt, vagy még mindig csak baklövések sorozata vár rá a következő sarkokon? - kacsintott a nő, majd áttért a következő témára. 

Kezeim ökölbe szorultak, de a képernyő elsötétült.

- Inkább ne nézd az ilyeneket végig, kérlek! - dobta le mellém a kapcsolót Annie, aztán intett nekem a konyha felé. Még egy utolsó esély reményében visszakapcsoltam a tvt, de csak már egy újabb plágium-váddal foglalkoztak, így ki is kapcsoltam.

- Láttam ám! - mosolyodott el barátnőm, amikor leültem vele szemben a pulthoz és magam elé húztam egy pohár narancslevet.

- Jó reggelt, neked is! - vigyorogtam, amire csak egy oldalba bökést kaptam Annie felől.

* * *

Tegnap este eldöntöttük, hogy ma kiválasztunk egy számot, amit az X-faktorban szeretnénk elénekelni. Végül mindannyiunk egyik kedvenc előadójától, Kelly Clarkson-tól énekeltük a Dark side-ot. Hamar belejöttünk, sokszor hallgattuk, de ma délre már szinte égett a torkom. Ebben nem csak az éneklés játszott közre, hanem az is, hogy Connie lement a boltba és vett egy vaníliás légfrissítőt, amivel nem is lenne baj, mert fél óránként fúj az illatból automatikusan, de Annie azt akarta, hogy azonnal minden vaníliás illatú legyen, ezért körbe rohant a házon és kifújta az egész patront, aztán tett bele egy másodikat és visszahelyezte a helyére. Szóval amikor eljöttem sétálni, még fullasztó vanília illat terjengett a lakásban.

A cipőm sarkának monoton kopogását hallgattam, ahogy a betonhoz ért, miközben a napszemüvegem keretén belül szemléltem az elém táruló Londont. Itt minden megvolt, amit szerettem. A friss, de mégis szmogos levegő, az imádott vörös téglás, londoni házak és még sok minden. Más városokban minden külön-külön volt meg, itt viszont az összeset érezhetted. 

New York lebetonozott utcái, ahogy Londonban látod, de mégis ott nőnek a nagy, zöld fák az utak mentén, mint egy kisvárosban. Akármennyire örültem, amikor nem kellett többet visszamennem Mullingar-ba, mégis ott éltem le a gyerekkoromat és melegséggel töltött el, amikor az angol fővárosban álltam és a rohanó emberekre ilyen fák vetettek árnyékot. Éreztem azt is, hogy New York-ban, ahol születtem, minden magas és modern volt, így itt ezt is láttam, amikor felnéztem a sok üvegkolosszusra. A régi épületek mindig vonzottak, a Viktoriánus kor minden szépségével, Londonban pedig minden sarkon találtál valami hasonlót.

A fák árnyékot vetettek rám, jó volt a meleg napsugarak elől valamilyen szinten elszigetelődni. A szél a hajamba kapott, a hideg jólesően rázott ki, amikor megéreztem az enyhén szmogos, csípős szélfuvallatot. A fákon madarak csicseregtek, elkeveredve az emberek és a járművek zajával. 

Amikor visszaértem a belvárosi lakópark elé, már reménykedve sétáltam át a hallon és szálltam be a liftbe. Ha még mindig tömény vanília illat fogad, én ugrom ki először az ablakon. Szerencsére amikor elfordult a kulcs a zárban és az ajtót kinyitottam, kellemesen érződött csak az enyhe vanília és egy kicsit még mindig hűvös volt a szellőztetés miatt. A nappaliban találtam Annie-t, aki lelkesen kezdte mesélni, hogy új szomszédunk van és hogy milyen aranyos, meg hogy kell neki sütit sütni, és a többi. Amíg a barátnőm beszélt, én meglestem a kis illatosítót, ami most a polc tetején figyelt és ott is maradt biztonságban.

- Akkor sütünk? - rángatott vissza a valóságba Annie hangja.

- Igen! - mosolyodtam el, majd felálltam és a konyhába mentem. Annie elmondása szerint Connie elment az X-faktor után érdeklődni, Kyra pedig egy új edzőtermet látogatott meg, ahonnan nekünk is fog majd hozni belépőket.

Bekevertem a csokis brownie tésztáját, majd csináltattam Annie-vel egy nagy adag fehér csokis, narancsos öntetet, amivel meglocsoltam a sütit és egy üveg tányérra tettem. Annie már egy ideje eltűnt, azt mondta, hogy telefonál, úgyhogy vigyem át én a sütit.

Sikeresen becsöngettem a 326-os számot viselő ajtón, s éppen leraktam a lábtörlőre a sütit, amikor kinyílt az ajtó. Egy fehér Supra cipő állt meg előttem, majd amikor kiegyenesedtem, azt hittem, hogy ott helyben elájulok. A világoskék szemek, a felfelé zselézett szőke haj, az egyenes, Colgate fogsor.

- Niall?! - kiáltottam fel halkan, miután magamhoz tértem a csodálkozásból.

- Da-Danielle?- nyögött fel, de többre nem futotta neki, mert egy göndör hajú - megjegyzem -, igazán jóképű srác jelent meg Niall mögött.

- Ezt nem hiszem el! - csaptam idegesen a csupasz combjaimra, amit a farmer sortom nem takart. - Jó étvágyat!

A szavakat csak úgy köptem a bátyám felé, aki lefagyva nézett rám. Sarkon fordultam és a könnyeket kitörölve a szemem sarkából berohantam a saját lakásunkba, hangosan becsapva magam mögött az ajtót.

A szobámba rohantam, magamra zártam az ajtót, majd háttal annak, lecsúsztam a földre, lábaimat a mellkasom elé húztam  fel és a kezeimmel fogtam közre.

Órákkal később elnézést kértem Annie-től, amiért nem mentem ki hozzá, amikor nem tudta, hogy mi a bajom, aztán visszamentem a szobámba egy üveg ásványvíz kíséretében, hogy egyedül lehessek. Csak most tűnt fel, hogy a nagy ablakok tulajdonképpen ajtók, amik előtt fényes fém korlát húzódik. Odasétáltam az ággyal szemben lévő falhoz és kinyitottam a jobb oldali ajtót. Két ajtó volt a falban, közte egy ugyanolyan magas ablakkal, ahogyan a két szélső oldalukon is. Ugyanez az ágy oldalán lévő falon.

Kitártam az ajtó mindkét oldalát és a korlátra helyezve a kezemet fordultam a nap felé. Hagytam, hogy a nap melengető sugarai leszárítsák a könnyeket az arcomról, miközben a szél a hajamba kapott és meglengette azt, majd a vállamra helyezte. Fejemet oldalra döntöttem, majd kinyitottam a szememet. A szemem sarkából láttam, hogy a szomszéd lakásból, pont ahol Niall is tartózkodott, valaki figyelt. Oda fordítottam a fejemet és megláttam a göndör hajú fiút, aki nagy, zöld szemivel engem fixírozott. Fekete, feszülős, enyhén ülepes farmert viselt, fekete, rövid ujjú, V nyakú pólóval, ami rálátást engedett az izmos karjára varratott tetoválásokra. Rám kacsintott, aztán megfordult és bement a szobába, az ajtót pedig hanyagul becsapta maga után.

Kiszáradt szájjal néztem a hűlt helyét, majd magamra néztem. Farmer sort, fekete, ujjatlan topp és fehér Converse. Nem beszélve a zilált hajról és a szét sírt sminkemről. Jól beégtem már a harmadik napon. Ez az én formám.

Lemondóan visszasétáltam a szobába és este 6 óra lévén miután becsuktam magam után az erkélyajtót, a fürdőbe settenkedtem.

- El! Minden rendben? - hallottam meg a nappaliból Connie hangját.

- Persze! - szóltam vissza. - Azonnal jövök!

A fürdőszobában lemostam a szolid, de már teljesen lesírt sminkemet, bekentem az arcomat, megfésültem a hajamat és laza kontyba fogtam. A ruhámat megigazítottam, aztán még mielőtt a lányokhoz megindultam, letettem a tornacipőmet a bejárati ajtó mellé. Nem akarom megtudni, hogy mit kapok, ha cipőben mászkálok a hófehér szőnyegen.

- Hogy, s mint? - léptem be mosolyogva. A lányok összenéztek, aztán leültettek.

- Szóval... - sóhajtott Annie. - Eljött a mi időnk! Megyünk az X-faktorba!

- Úristen! Komolyan? - kiáltottam fel.

- Igen! De mi legyen a bandanevünk? - vonta maga elé a telefonját Kyra és a zsebébe helyezte.

- Mit szóltok a The Diamonds-hoz? - szólaltam meg kis idő után, amikor már vagy ezredjére is elvetettem magamban valami borzasztó csapatnevet.

- The Diamonds? - gondolkodott el Connie.

- Szerintem jó! Jobb az előzőeknél, sokkal! - nevetett fel Annie.

- Határozottan! - értett egyet Kyra. - Akkor The Diamonds?

- The Diamonds! - kiáltottunk fel egyszerre mind a négyen, aztán nevetve borultunk össze egy nagy csapatölelésbe.

* * *

Még este 10-kor a lányokkal beszélgettünk, majd úgy döntöttünk, hogy nyugovóra térünk. Elköszöntünk egy-egy nagy öleléssel, majd a saját szobáinkban magunkhoz vettük a pizsamánkat és gyorsan lezuhanyoztunk, egymás után. 

Én voltam a harmadik zuhanyzó, ezért gyorsan megtörölköztem, felvettem egy fehér francia bugyit, meg egy fekete toppot, aztán kibontottam a hajamat, megfésülködtem, megmostam a fogamat és kiléptem a bepárásodott helyiségből. Connie mosolyogva ment be mellettem, én pedig a szobánkba mentem. Kyra az ágyon heverészett és elmondása szerint Twitter-en lógott. Leültem az ágyra és elraktam a telefonom mellé az edzőtermes belépőmet, amit Kyra hozott a délután folyamán.

Gondoltam, hogy én is megnézem a Twitter-t, így visszakövettem néhány embert, akik bekövettek, majd lekapcsoltam a lámpámat.

- Zavarna ha én még fent maradnék? - szólalt meg Kyra.

- Dehogyis! - nevettem fel. Barátnőm odahajolt hozzám és egy lányos, cuppanós pusziban részesítette a homlokomat. Bebújt a takarója alá, aztán a telefonja képernyőjének szentelte minden figyelmét, én pedig mivel az ablakhoz közelebbi oldalra kerültem, az ablak felé fordultam és néztem London fényeit.

Minduntalan a göndör srác jut eszembe. Bekúszott a gondolataimba, amikor azt terveztem, hogy begöndörítem a hajamat, amikor eldöntöttem, hogy fekete pólót kell vennem, vagy hogy beszélnem kell Annie zöld szemű X-faktoros ismerősével. Megőrjített a gondolat, az ő jelenléte. Még nagyobb fejtörést okozott, mint a bátyám hirtelen feltűnése. Valami volt benne, amit már rég nem láttam sehol.